Fenséges nagymacska az európai vadonban: az eurázsiai hiúz.

A hiúz (Lynx lynx) Európa legnagyobb macskaféléje. Hazánkban az Aggteleki-karszton és az Északi-középhegységben él pár egyede. Az Alpokban és Kárpátokban jelentősebb állománya él. Táplálékát a kisemlősöktől az őzig, zergéig és szarvasborjúig elsősorban emlősök alkotják, a legnagyobb mennyiségben nyulakat fogyaszt. A ragadozók és zsákmányuk kapcsolata elválaszthatatlan egymástól. Egy indián mondás szerint: “A rénszarvasok tartanak el minket, de a farkasok tartják egészségesen a rénszarvasainkat!”. A ragadozók és zsákmányuk létszámváltozása egymást szabályozó folyamatát a Lotka-Volterra modell írja le. Ebben a harcban azonban a prédának mindig egy lépéssel a ragadozók előtt kell járniuk, hiszen a ragadozó az ebédjéért, míg a zsákmány az életéért fut. A természetes kiválogatódás során a ragadozók és zsákmányuk szelekciója egymásra hat, mindkét fél kénytelen fejlődni, különben kipusztul. Azonban ha a ragadozónyomás megszűnik, a prédaállatok védekező készsége is csökken. A kakapó, a csaknem repképtelen Új-Zélandon élő papagáj kitűnő példa az emlős ragadozók és kígyók hiányában védtelenné váló állatokra. A szigetek ragadozómentes élővilágának sérülékenységét jól példázza, hogy számos állatfaj eltűnt, mikor az ember a házimacska tudatos vagy a vándor patkány véletlen betelepítése folytán fejlett ragadozót jutatott a szigetek élővilágába. Az elmúlt négyszáz év során a dokumentált 790 kihalás áldozatainak fele szigeteken élő faj volt. A kihalt madárfajok 90 százaléka volt szigetlakó. Ismerünk olyan példát, amikor egy sziget egyetlen lakosának, a világítótorony kezelőjének macskája irtott ki egy madárfajt.

Kapcsolódó témák