Életem legszerencsésebb fotója: az ugró párduc

Mi az esélye annak, hogy teleobjektívvel felszerelt fényképezőgéppel a kezemben, pontosan ott hasalok, ahol felbukkan egy párduc? Szinte semmi. De ha valaki terepbiológus, sok időt tölt állatok megfigyelésével, és hajlandó huszadszor is nekihasalni a núbiai kőszáli kecskék fényképezésének, rámosolyoghat a szerencse. Velem is így történt, két évtizeddel ezelőtt Izraelben. A negyven egynéhány éve terepen dolgozó barátaim hitetlenkedve hallgatták, hogy nappal párducot láttam. Sőt, még le is fotóztam. Csak a film előhívása után hitték el, hogy ilyen szerencsém lehetett. Hiszen a párduc egyik legritkább és legkisebb alfaja a súlyosan veszélyeztetett arab leopárd (Panthera pardus nimr), mindössze kétszáz egyedük él a vadonban. Izraelben legfeljebb egy tucatra becsülik a számukat. Az evolúció elméletének ellenzői, kiváltképp az “intelligens design” azaz a céltudatos tervezés elmélet hívei gyakran azzal érvelnek, hogy esélytelen a mutációk vak, véletlenszerű előfordulásának kegyelméből olyan fantasztikusan kifinomult szervek létrejötte, mint amilyen a szem, vagy az agy. Azzal a hasonlattal élnek, hogy vajon mi az esélye annak, hogy egy roncstelepen átrobogó forgószél működőképes Boeing 777-es repülőgépet hord össze, vagy egy céltalanul a billentyűzetet püfölő csimpánz keze alól a Háború és béke több száz oldalas szövege kerül ki. A kétkedőknek két dolgot nem szabad elfelejteni. Az evolúcióban a “mi az esélye” kérdésnél figyelembe kell venni, hogy a kísérletezésre 4 milliárd év állt rendelkezésre... ...és hogy mennyi kísérleti alany? A genetikai kísérletek kedvelt alanya az E. coli baktérium, ami az emberek szervezetében a bélflórában is megtalálható. Azonban nincsenek egyedül, egy emberben körülbelül 5000 baktériumfaj él, és egyedszámuk 10 a tizennegyediken, azaz a tízes után 14 nullát kellene írnunk. Az emberi testet alkotó minden sejtünkre 10 baktérium jut. Mivel egy baktérium sokkal kisebb egy sejtnél, össztömegük fejenként 2-3 kilogramm. Ha ezt felszorozzuk bolygónk 7 milliárd lakosával, talán képet kaphatunk arról micsoda egyedszám áll rendelkezésre az evolúció laboratóriumában. És még csak az emberekben élő mikrobáknál tartunk! A másik fontos szempont, hogy a forgószéltől azt várjuk el, hogy a Boeinget egy lépésben építse fel. Azonban a fényérzékelés legprimitívebb formája, a fényérzékeny sejtszervek kialakulása nem olyan gigászi feladat, hiszen tudjuk, hogy számos a fény megkötésére képes molekula található már az egyszerű baktériumokban és algákban is. A legfejlettebb szervek létrejöttéhez vezető út összes apró lépését nem mindig látjuk. A kupola építése elképzelhetetlen az állványok nélkül, de a kész bazilikában már csak tatarozáskor láthatjuk, hogy jöhetett létre a csoda...