Ürgék, téli és nyári álmok álmodói

Az ürgék a füves élőhelyek, sztyeppék, alpesi rétek jellegzetes növényevő rágcsálói. A lágyszárú növénytáplálék persze télen kevésbé áll rendelkezésre, ezért a szűkös időszakot téli álomban, hibernációban töltik. Ilyenkor testhőmérsékletük 2 Celsius fokra csökken, és a szívük alig néhányat ver percenként. A téli álom végére a testükön felhalmozott zsír 90 százalékát felélik. (Hasonló karcsúsodás jellemző a leghíresebb téli álmot alvókra, a medvékre is, bár a nőstények helyzetét nehezíti, hogy a télen világra hozott bocsok szoptatása még több zsírt igényel.) Az ázsiai kontinentális klíma szélsőségei nem csak télen kárhoztatják semmittevésre az ürgéket. Egyes fajok az észtivációnak nevezet nyári inaktív periódust is beiktatják éves ciklusukba a szárazság miatt. A hosszúfarkú ürge (Spermophilus undulatus) a hosszú, hideg mongol télre 6–7 kilogramm tömegű tartalék élelmiszert halmoz fel az üregében. A hazánkban élő közönséges ürge (Spermophilus citellus) nem halmoz fel táplálékot, míg a mezei hörcsög (Cricetus cricetus) ennél jóval vérmesebb harácsoló, több tíz kilónyi magot és füvet raktároz. Az ürgék kedvelt táplálékai a ragadozó madaraknak és emlősöknek, ezért a kolónia tagjai felváltva őrködnek, míg társaik táplálkoznak. A felágaskodva figyelő ürgék élénk füttyel riasztják társaikat, ha veszély közeleg. Az ürgék fontos táplálékállatai a parlagi sasoknak, ezért Magyarországon számos területre mesterségesen telepítették vissza a kipusztult állományaikat.