Sötét sisakos városi kukások: a dankasirály

A madarak tollazata a mechanikai sérülések és a napfény hatására elhasználódik, kopik, ezért azt rendszeresen vedléssel cserélik. A fiókák pehelytollakból álló, hőszigetelést biztosító tollazata repülésre alkalmatlan, az első vedléssel jelennek meg a fedő-, evező- és faroktollak. Az új tollruha azonban nemcsak egyszerű cserét, a repülésre alkalmas felszerelés beszerzését jelenti, hanem a madár korát vagy éppen ivarát is jelölheti. Az ivari dimorfizmus az eltérő testméreten túl a hímek és tojók eltérő tollazatában is kifejezésre jut számos madárfaj esetében. Sokszor a hímek tollazata díszes, a tojóké pedig inkább az álcázást szolgálja. A dankasirály (Larus ridibundus) nyugalmi tollruhája fején szürkésfehér, de a párzási időszakra a kifejlett egyedeké csokoládébarna.. A színváltozást a meghosszabbodó nappalok hatására beálló hormonális változások szabályozzák. Péczely Péter professzor elmesélte, hogy a tollak színváltozását okozó hormonális változások vizsgálata érdekében állatkerti példányoktól tél végén, kora tavasszal vért vett, de a stressz hatására még a nyár közepén is mindegyik példány feje fehéren világított. A dankasirály a kimondottan hosszú életű madarak közé tartozik, a vadon élő legidősebb példány életkora elérte a 33 évet. Ezt pedig biztosan nem a zavartalan környezetnek és a természetes, tiszta élelemnek köszönhetik. A dankasirály azon fajok közé tartozik, amelyek kiválóan alkalmazkodtak az emberi települések által kínált feltételekhez. Rendszeresen táplálkoznak a városi szeméttelepeken, és gyakran keresnek oltalmat a hideg elől a szennyvízbefolyók meleg vizében a budapesti Duna-szakaszon.