Szakállas saskeselyű

A keselyűk a felületes szemlélő számára talán nem tartoznak a legszebb és legnemesebb viselkedésű madarak közé, főleg, ha a dögön marakodó, vérrel szennyezett keselyű seregletet mutatják be a természetfilmek. De a keselyűk számos csúcsteljesítményt tudhatnak magukénak. A legnagyobb ma élő, repülőképes madarak közé tartoznak az újvilági keselyűk közé sorolt kaliforniai kondor (Gymnogyps californianus) és az andesi kondor (Vultur gryphus)a maguk 14 kilogrammos tömegével és két és fél métert meghaladó szárnyfesztávolságukkal. A szintén ebbe a csoportba tartozó pulykakeselyűk (Cathartes aura) pedig azért híresek, mert bár a madarak között a szaglás rendszerint nem tartozik a fejlett érzékek közé, ők a szaglásuk segítségével találnak rá a táplálékra. Az oszló tetemekből felszabaduló etil-merkaptánt érzékelik, és így a sűrű növényzet által elrejtett dögöket is képesek megtalálni. A többi itt élő keselyűfaj közül az amazoni keselyű (Cathartes melambrotus) is érzékeny szaglású, agyában a szaglólebeny jóval fejlettebb a madaraknál szokásoshoz képest. Azonban a király- és a kondorkeselyű szaglása csapnivaló, ezért a magasban körözve figyelik a jó szaglású pulykakeselyűket, és követik őket a tetemekig. A meleg éghajlaton élő keselyűknek nemcsak a táplálkozása kelt visszatetszést az emberek körében. Mivel nincsenek izzadságmirigyeik, úgy hűtik magukat, hogy a saját lábukra ürítik a bélsarat, és az elpárolgás lehűti a felszínen futó erekben keringő vért. (Persze ezt a trükköt például a magyarok kedvenc madarai, a gólyák is alkalmazzák…) Meglepő eredmény volt, hogy a korábban a ragadozó madarak rokonsági körébe sorolt újvilági keselyűket a DNS hibridizáción alapuló Sibley-Ahlquist rendszer a gólyák közé sorolta! Azután a DNS szekvenáláson alapuló újabb és pontosabb eredmények ezt felülírták,és az újvilági keselyűk visszakerültek a ragadozó madarak közé. Az óvilági keselyűk egyik nemes képviselője a Kárpátokban és Alpokban honos szakállas saskeselyű (Gypaetus barbatus). Szokatlan módon nemcsak a dögöket, hanem a többi dögevő számára értéktelen csontokat is elfogyasztja a tápláló csontvelő miatt. A legnagyobb csontokat képtelen feltörni a csőrével, ezért felrepül, és a magasból a sziklákra ejti őket. Alkalomadtán persze élő állatokat is zsákmányol, és megfigyelték, hogy a teknősök kemény páncélját is ugyanezzel a módszerrel töri fel. A barátkeselyű (Aegypius monachus) a vágómadarak (Acciptiformes) rendjének leghatalmasabb termetű képviselője. 12–14 kilogrammos tömegéhez 240–300 centiméteres szárnyfesztávolság párosul. A Tibetben is honos madarakat 7000 méteres magasságban is megfigyelték, a Mount Everest közelében. A madarakra jellemző speciális felépítésű tüdő mellett a vérükben található hemoglobin különleges változatának rendkívül jó oxigénmegkötő-képessége teszi őket képessé ilyen nagy magasságban történő repülésre.

Kapcsolódó témák