Barna kányák

Ulánbátor, a mongol főváros utcáin nyüzsögnek a jobb kormányos, japánból importált Toyota LandCruiserek és hibrid Priusok, de a lüktető metropolisz modern üveg-acél felhőkarcolókkal tűzdelt központjától pár kilométerre hatalmas buddhista templomok és a régi fővárost idéző fabódés negyedek, sőt a “ger”-nek vagy jurtának nevezett sátrak is megtalálhatók. Igaz, az utóbbiak előtt gyakran hibridautó parkol, és a kellemes hőmérsékletről nyáron légkondicionálás gondoskodik. Három órás repülőút után azonban egészen más világba cseppenünk. A Toyoták helyett több az Uaz, és felhőkarcolók helyett a végtelen pusztákban csak elvétve áll pár sátor. Innen utunkat a városokban és a sztyeppén is végig kísérték a villás farkukról könnyen felismerhető barna kányák. A Szaján-hegység lábánál 1645 méteres tengerszint feletti magasságon fekvő Hövszgöl-tó (Khövsgöl nuur) Mongólia legnagyobb édesvízkészlete, és egyben Ázsia tizedik legnagyobb tava. A mongolok Tenger Anyának nevezik legnagyobb édesvizüket, bár felületét tekintve az Uvsz-tó nagyobb. A Hövszgöl vizét a Szelenga folyóba torkolló Egijn Gol folyó a Bajkál-tóba vezeti, azaz az itt zajló folyamatok bolygónk legnagyobb édesvizű tavának vízminőségére közvetlen hatást fejtenek ki. A 136 kilométer hosszú, helyenként 246 méter mély tó fontos kereskedelmi útvonal: hajdan hajókkal, illetve amikor télen befagyott, jegén keresztül szállították az árukat a szocialista “nagy testvér” Szovjetunióból Mongóliába. Emiatt számos teherautó és hajóroncs szunnyad a tó fenekén. Az utóbbi évtizedekben a tó vízminőségére a legnagyobb veszélyt a környékén folyó illegális bányászat jelenti, melynek során a hagyományos higanyos eljárással vonják ki a nemesfémeket az ércből. A tóra nehezedő nyomást fokozza, hogy az ország északi részén fekvő tartományi központba, Mörönbe ma már nem csak repülőgéppel, hanem autópályán is el lehet jutni, így az ide látogató turisták létszáma megsokszorozódott. A tó körüli települések, nyári táborok szennyvíz-elvezetése nem megoldott, így az erősödő turizmus ugyan zöldebb alternatíva a hosszú távú, fenntartható fejlődés szempontjából, de korántsem problémamentes. A tavat, a környező sztyeppeket és a hegyekre felkúszó tajgát 1992-ben nemzeti parkká nyilvánították. A környéken élő hagyományos életmódot folytató pásztorok juhokat, kecskéket, lovakat és tevéket legeltetnek a környéken. A hagyományos állattartás mellett gazdag flóra és fauna népesíti be a sztyeppet és a tajgát .

Kapcsolódó témák