A karóbahúzás művészete: gébicsek

A gébicsek (Laniidae család) az énekesmadarak rendjének talán legharciasabb csoportját alkotják. Bár rokonságuk alapján azt várnánk, hogy főleg rovarokkal táplálkoznak, étrendjükön gerincesek is szerepelnek. Kisebb énekesmadarakat, rágcsálókat, gyíkokat is elfogyasztanak. A csőrükön a táplálék feldarabolását elősegítő csőrfog található, akárcsak a sólymok csőrén. A gébicsek azonban nem rendelkeznek olyan erős csőrrel és karmokkal, mint az igazi ragadozó madarak és sólymok, és a nagyobb zsákmányok feldolgozásában az segíti őket, hogy azt egy ágtövisre vagy tüskére tűzve darabolják fel. Ez a módszer abban is segít, hogy a felesleges élelmet eltárolják a szűkös időkre. Persze a gébicsek nem elégszenek meg ennyivel! A feltűzött rovarok a tojók számára érétkes információt szolgáltatnak a terület zsákmányellátottságáról, és tulajdonosának ügyességéről is. Nem csoda, hogy a gébicsek pillangószárnyakat, csigaházakat is feltűznek a területükön. Azonban a legmeglepőbb az, hogy ehetetlen zsákmány fogyasztását is lehetővé teszi a karóba húzás gyakorlása. Az Észak-Amerikában honos indián gébics (Lanius ludovicianus) olyan egyenesszárnyúakat tűz fel (Romalea guttata), amelyek erősen mérgező fehérjéket tartalmaznak. Erre feltűnő színe is figyelmezett: fekete testén vörös és sárga csíkok találhatók. A feltűzött szöcskék pár napos rothasztás után ehetővé válnak: lebomlik a mérgező fehérje. Az általam Izraelben vizsgált nagy őrgébicsek (Lanius excubitor) is feltűznek feltűnő és mérgező egyenesszárnyút. A kék alapon sárga pettyes (Poekilocerus bufonius) sáska is kék alapon sárga pettyekkel figyelmeztet: hogy az általa fogyasztott selyemkóró fajok méreganyagának eltárolásával alapos védettségre tett szert. Ennek ellenére feltűzött példányaikat megtaláltam a nagy őrgébicsek által feltűzött verebek darabjai mellett. Érdekes módon a nem mérgező rovarok és gerincesek egy nap leforgása alatt feltálalták a fészekben kéregető fiókáknak, míg a sáskák csak három nap elteltével tűntek el.