Tojáscsempészés, (mostoha)testvér-gyilkosság, páncélképzés, evolúciós versenyfutás: a kakukk trükkjei és a gazdamadarak védekezése

A tojások kiköltése és a fiókák felnevelése rengeteg munkával jár. Ezért számos madárfaj egyedei próbálkoznak azzal, hogy a fajtársaik fészkébe csempésznek egy-egy tojást, pedig maguk is képesek lenének kikelteni azt. Ez a jelenség a fajon belüli, aza intraspecifikus költésparazitizmus. Azonban a madárvilágban a fajok közötti (interspecifikus) költésparaztizmus jelensége is ismert, azaz ezek a fajok más fajokkal végezetik a fióka nevelésének munkáját. A gulyajáró madarak, a vidapintyek az ó- és újvilági kakukkok, mézmutató madarak is találhatók a költésparaziták listáján. A hazánkban is honos kakukk (Cuculus canorus) hatalmas elterjedési területén több mint száz madárfaj fészkébe csempészi tojásait. Egyes gazdamadarak megtévesztésére annak tojásaihoz rendkívül hasonló mintázatú és méretű tojást rak. A gazdafaj tojások utánzása révén jönnek létre a gazdára specializált kakukk rasszok. A tojások utánzását és azokkal szembeni védekezést az evolúciós versenyfutás elmélete világítja meg. A csatahajók a tüzérség megjelenésével páncélborítást kaptak, erre hatékonyabb ágyúk kifejlesztése volt a válasz, és a két fegyvernem egymás fejlődésére válaszolva egyre tökéletesedett. Vajon mi hajtja a kakukk alkalmazkodását a gazdamadárhoz, és mi indítja el a vele szemben történő védekezést. A kakukk a gazdamadár fészkébe a tojásrakás megkezdése után csempészi a tojását. A kakukktojás ennek ellenére hamarabb vagy egy időben kel ki a gazdatojásaival. A frissen kelt kakukkfióka ösztönösen kilökdösi a fészekből a gazda tojásait, vagy fiókáit, hogy egyedül élvezhesse a mostohaszülők táplálékhordását. Ezért a kakukktojást kikeltő madarak szaporodási sikere nulla. Tehát ha az idegen tojás eltávolítására a legkisebb hajlammal rendelkezik egy pár, az nagy szaporodási előnyt jelent, azaz több fiókájuk lesz. A kakukkok között viszont azok élveznek előnyt, amelyeknek a tojásai véletlenül jobban hasonlítottak a gazdamadár tojásainak színéhez és mintázatához. Így a költésparazita és a gazda egymásra hatva egyre jobb tojásfelismerés illetve egyre tökéletesebb tojásutánzás felé hajtja egymást. A gazdamadarak a felfedezett idegen tojást kilyukasztva a csőrükkel kidobják a fészekből. Ennek megnehezítésére a természetes szelekció a vastagabb héjú tojásokat rakó kakukkoknak kedvezett. A kakukktojások fala vastagabb a méretük alapján várhatónál, és a tojás mészhéjának feltöréséhez erősebb nyakizomzattal rendelkeznek a kakukkok. A gazdamadár felismerése, a tojásaihoz történő alkalmazkodás bonyolult, sok gén által vezérelt folyamat. Bár korábban feltételezték, hogy a gazdához történő alkalmazkodásra vonatkozó információk a tojók szexspecifikus kromoszómáján találhatók, mára ez a nézet egyre kevésbé tartható. Több bizonyíték áll rendelkezésre, hogy a gazdamadárhoz alkalmazkodó kakukkrasszok a tojók és hímek együttes specializálódásával jöhetnek létre. A magyarországi két legfontosabb kakukkrassz, a nádirigót és a vörös begyet használja gazdamadárként. A két rassz éneke erősen eltérő, lehetséges, hogy a tojók ezzel tudják kiválasztani a megfelelő hímet. A kakukk mitokondriális és mikroszatellita DNS-ének vizsgálatával kimutatták, hogy a gazdaspecifikus rasszok genetikai eltérést mutatnak. .