Ki nevet a végén: parti madár kiugrási kísérletek

A következő generáció létrehozása, illetve a következő nemzedékben az egyed genetikai képviseletének növelése minden élőlény alapvető célja. Richard Dawkins nemes egyszerűséggel az egyedeket a gének túlélőgépeinek nevezi, csak az a feladatuk, hogy a gének következő nemzedékbe juttatását minél hatékonyabban végezzék. De hogy jönnek ide a parti madarak, vagy lilealkatúak, hová a nagy goda (Limosa limosa) tartozik? A parti madarak fiókái fészekhagyók, kikelésük után szüleik vagy az egyik szülő vezetésével önállóan táplálkoznak. Persze ha két szülő vigyáz rájuk, a ragadozókkal szemben nagyobb védelmet élveznek, de ha a fiókák kikeltése, felnevelése egy szülőnek is sikerül, akkor a másik félnek megéri lelépni, és egy új partnert keresve újabb utódok létrehozására fordítani az energiáját. A kérdés csak az, hogy ki tudja előbb szedni a sátorfáját. A belső megtermékenyítésű madarak és emlősök esetében rendszerint a hímek hagyják könnyebben faképnél a partnerüket. A megtermékenyített petesejt fejlődését biztosító tojások előállítása, vagy az emlősök esetében az embrió fejlődése a nőstény testében zajlik, így a hímek akár már a megtermékenyítés után dezertálhatnak. A halak esetében, ahol a már lerakott ikrákat a hím termékenyíti meg, a nőivarúak tudnak elszökni a peték őrzésének, friss, oxigéndús vízzel történő átáramoltatásának feladata elől. A legextrémebb elhagyási és átverési rendszert a lilaalkatúak között a pettyes liléknél figyelhetjük meg. Párzási rendszerüket a tudomány szekvenciális poliandria névvel illeti, azaz a nőstények egymás után több hímmel is fészekaljat raknak. Ráadásul náluk felcserélődnek a nemi szerepek is! Hogy is néz ki ez a rendszer? A költőterületre érkező pettyes liletojók vetélkednek a hímekért. A hímmel párba állva letojnak egy fészekalj tojást, majd annak kikeltését és a fiókák védelmezését, vezetést teljes egészében a hímre hagyják. Ezután egy újabb hímmel állnak párba, és annak is a gondjaira bíznak ngy csinos tojást. Egy költési szezonban akár három fészekaljat is lerakhatnak. A modern DNS fingerprinting módszerek fényt derítettek egy újabb csavarra a történetben. A legjobb minőségű hímek gyorsan elkelnek a párzási időszak elején. Azaz a szezon végére a fiatal, tapasztalatlan egyedek maradnak csak a porondon. A nekik rakott fészekaljban azonban rendszerint van pár kakukktojás. A tojó pettyes lile a nemi traktusában az előző, tapasztaltabb párjával történt párosodás során eltárolt spermiumokkal termékenyíti meg az utolsónak lerakott fészekalj egy-két tojását!


Területét védelmező nagy goda