A média sztárjai: Flippertől Elzán át Hedvigig

A ránk maradt barlangrajzok tanúsága szerint az állatábrázolások voltak az első művészetek megjelenésével. A totem- vagy címerállatok, az állati formában ábrázolt istenek, a nemzeti lobogók állatai vagy az olimpiák kabalafigurái mind-mind az állatok csodálatáról árulkodnak. A kígyó, mint az ősbűn jelképe, a rühes kutya, veszett róka szólások arra utalnak, hogy félelmeink is gyakran az állatvilág képviselőihez köthetők. Mai világunkban azonban már nemcsak mesék, regék, hiedelmek köthetők az állatokhoz. A média világa és a hírek gyors megosztása a szenzációra és borzongásra éhes közönségnek gyakran tálal állati sztorikat. A videómegosztó csatornákon az állati csúcsteljesítmények (intelligens számoló hollók, problémamegoldó polipok) vagy épp a szörfversenyzőt víz alá rántó cápa klipje is futótűzként terjed. Egy-egy könyvnek vagy filmnek köszönhetően egy kevéssé ismert állatfaj könnyen a közönség, aztán az állatkertek és sajnos az állatkereskedések keresett sztárja lehet. . Gondoljunk csak a Kele, Csí, Lutra című Fekete István regényekre, Maugli hű barátaira: Balura, Kára, Bagirára vagy a filmekből Elzára az oroszlánra, Flipperre a delfinre, esetleg Hedvigre, a Harry Potter fantasy regényfolyam hóbaglyára. Kérdéses, hogy a sztárok mennyiben felelnek meg a média által sugallt képnek, de hogy a hóbagoly (Bubo scandiacus) és a baglyok általában kivételes élőlények, ahhoz kétség sem fér. A baglyok éjszakai ragadozók, és ennek megfelelően rendkívül fejlett a látásuk és hallásuk. Az északi területeken élő hóbagoly télen a vastag hóréteg alatt kialakított járatokban közlekedő rágcsálók neszét észleli, beméri áldozatát, majd a hóréteget átszakítva ejti el a zsákmányt. A kiváló hallást elősegíti, hogy a baglyok hallójáratainak nyílása aszimmetrikusan helyezkedik el a koponyán, így a hangforrások vízszintes és merőleges koordinátái könnyebben bemérhetők. A két fülhöz az azonos forrásból kis időeltéréssel érkező hanghullámok alapján képes a hangforrás pontos helyzetét meghatározni. A számos fajnál megjelenő tollfül segíti a hanghullámok összegyűjtését fókuszálását. A baglyok szemei az éjszakai életmódnak köszönhetően fejükhöz mérten óriásiak. A szemek a koponya elején helyezkednek el, így a nagymértékben átfedő látómezők térlátást biztosítanak számukra. A szemüregben a szemgolyók mozgása azonban korlátozott, ezért a koponya alatti csigolyák alakjának köszönhetően a baglyok 270 fokos szögtartományban képesek elforgatni a fejüket. A testük mozgatása nélkül, feltűnésmentesen képesek szemmel tartani a környezetüket. A préda észrevétlen megközelítése is fontos feladat. A baglyok hangtalan repüléssel cserkészik be áldozataikat. Tollazatuk laza, puha, és az evezőtollak szegélyén található szálak gondoskodnak a leváló légáramlat turbulenciájának csökkentésről, így a szárnyak nem adnak suhogó hangot repülés közben.

Kapcsolódó témák